A Copa America Centenario a tavalyi után újra Chile győzelmével végződött. Szinte megismétlődött a tavalyi finálé, a rendes játékidő és a hosszabbítás nem hozott döntést, a tizenegyesekre került a sor, amiben a vörösök győzedelmeskedtek. Messi három éven belül a harmadik döntőjét vesztette el az argentinokkal. 

Több pedig már - úgy döntött - nem kell neki, a fájdalmas mérkőzés után a könnyeivel küszködve foganhatott meg a fejében a gondolat, amit percekkel később be is jelentett: visszavonul a válogatottságtól. 

A 29 éves játékos nem játszik többet az argentin nemzeti csapatban (Mascherano és Agüero követi őt, illetve Higuain, Di Maria és Biglia is gondolkozik). Az argentin futballszövetség romokban hever, nincs elnökük, a stáb tagjai alig kapnak fizetést, a jövő évi bajnokságuk megrendezéséről is kérdések merültek fel. Valami olyan balszerencse környékezi most őket, amire nehéz magyarázatot adni. Az pedig, hogy a történelem legjobbja, Lionel Messi éppen ebben a káoszban próbál rendet teremteni - s immár harmadjára, talán utoljára - elbukik, szívfacsaró történet. 

Mert egy elveszített VB döntő és két elbukott Copa után már a napnál is világosabb: Messi mindent megtett, ami csak erejéből telt. Ihletett formában játszott az idei és a tavalyi versenysorozatban is, egyedül vitte a hátán a csapatát a VB döntőig, de még ez sem volt elég. Leot cserben hagyták a körülmények és a társak is, akik egyszerűen nem tudtak közel sem annyit hozzátenni az erőfeszítésekhez, mint a Bolha, elég csak Higuain kihagyott helyzeteire gondolnunk, melyekből minden fináléra jut legalább egy. 

Ez egy különlegesen szomorú beteljesületlen álom, egy olyan, ami egyszerűen nem válhatott valóra. Vannak olyanok, akik szerint Messi nem érhet fel a csúcsra, míg nem nyer trófeát nemzeti csapatával, s ezek a kritikusok talán már soha nem is hallgatnak el. Olyat látunk, amihez nem vagyunk hozzászokva: Messi csatát vesztett és az eredmény talán végleges.

Hogy ebben mennyi igazság van? Semennyi. Egy olyan ember, aki egész karrierje folyamán károgók száját fogta be, addig hódította meg az újabb és újabb csúcsokat, míg már alig maradtak, elkápráztatott és elkényeztetett bennünket csodás játékával, most igazságtalanul földre hull, pedig mindent megtett. Teszi ezt a saját népe kárörömének kíséretében. Annyit adott az argentin válogatottnak, s mit kapott érte? Kritikát és bírálatot. Jorge Valdano, visszavonult argentin futballista ezt maró igazsággal szavaiban így fogalmazta meg: 'Messi nem azért játszik döntőket a válogatottal, hogy nyerjen, vagy hogy elismerjék. Azért játszik, hogy végre megbocsássanak neki és elfogadják." 

Mondhatnánk: nagy ügy, klubszinten akkor sem ér senki Messi nyomába, de láttuk Leo könnyeit a döntő után és talán mind éreztük a súlyát: ő ezen a porondon akart igazán bizonyítani, és ezen a porondon nem sikerül neki. Emlékezzünk vissza, hogy Lionel Messi választhatta volna a spanyol válogatottságot is, ő azonban az argentinokkal tartott. 

Nehéz elhinni, hogy ez az út vége, de Messi döntésének jogosságát még nehezebb kérdőre vonni. Harcolt, elbukott, keményebben küzdött, elbukott megint, s még csak nem is saját hibájából. Sokan reménykednek még, hogy egy új edzővel és játékosállománnyal rendelkező argentin csapattal visszatérne Messi is a 2018-as VB-re és mind szeretnénk is ezt hinni, de Leo szerint a döntése végleges.

Ami biztos, hogy Messinek továbbra is klubszinten kell bizonyítania, ott ahol már mindent elért, amit egy játékos elérhet. És tudom, hogy ez így is lesz: Lionel Messi fel fog állni a padlóról, újra megmutatja, hogy miért is mondják rá millióan: ő a történelem legnagyobb futballjátékosa. | FEHÉR TAMÁS