A Barcelona szerda este történelmi fordítást hajtott végre, ez pedig természetesen megosztotta a világot. Vannak akik a fordítást élményként, és csodaként kezelik, és vannak akik a bíróra mutogatnak, az UEFA-t okolják, vagy szimplán bundának nevezik a történteket.

Mivel ez szinte minden komolyabb Barcelona-siker alkalmával felmerül, itt az ideje, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba. Először is pár sor arról, hogy miért gondolják sokan „csaló” csapatnak a Barcelonát.

Nos, nyilván mindenki találkozott már az ellentábor keserű szájízével különböző fórumokon, vagy szimplán a hétköznapok során. A katalán csapat Guardiola alatt olyan szinten dominálta Európát, hogy amellett, hogy rengeteg rajongót, rengeteg ellendrukkert is szerzett magának, akik csak azért követik a csapatot, hogy minden adandó alkalommal leírják az elfogultságot nem nélkülöző, sokszor valótlan véleményüket tényként kezelve egy-egy mérkőzés után. Minden 2009-ben kezdődött, amikor a Chelsea elleni BL-visszavágón Tom Henning Øvrebø jelentősen segített a Barçának a döntőbe jutásban. Azóta is több millió ember klikkel rá a különböző videómegosztó portálokon erre a tartalomra, és hajlamosok egy meccs alapján megítélni egy egész klubot. 

Azonban azt mindenki elfelejti, hogy az első meccs akár kiütéses hazai siker is lehetett volna, ha nem fújja el hasonló módon a meccset a játékvezető. Ehelyett 0-0 lett, és a visszavágóra maradt a döntés. A Stamford Bridge-en bár sok ítélet született a Chelsea ellen, ugyanakkor a Barcelona is kaphatott volna büntetőt, és Abidal kiállítása is jogtalan volt. Mind a két meccset figyelembe véve teljesen jogosan ment tovább a Barcelona. Persze akik hajlamosak 3 perces remekül manipuláló videók alapján ítélkezni, azok ezt nem biztos, hogy belátják, de ez legyen az ő bajuk.

A következő ilyen felmerülő vád a katalánokkal szemben, az a színészkedés. Ez Busquets Inter elleni kukucskálásával kezdődött, mintha soha senki más nem tett volna ilyet. Drogbától kezdve, David Luizon át sok más focistától láttunk ilyet, de persze ezek kicsit sem voltak ennyire túllihegve. Busquets azóta a színészkedéseinek számát a minimálisra csökkentette, és szerintem az utóbbi négy évben egyszer sem színészkedett, de azóta is a legnagyobb színészként tartják számon, miközben más játékosok meccsről meccsre dobálják magukat a büntetőterületen belül, szinte az összes topbajnokságban. Ugyanez igaz Neymarra. Az első szezonjában valóban túltolta a színészetet, de azóta teljes mértékben megváltozott, és mára szinte nem is látjuk színészkedni. Persze sokak szerint mindig színészkedik, de biztosan csak azért esik el meccsenként hatszor bokára menő talpalás után, mert olyan kedve van. Az elmúlt 3 szezonban Neymart buktatták legtöbbször az 5 topligából, ezen a listán Messi a második. Meccsenként átlagosan 6,3-szor szabálytalankodnak ellene, mióta a Barcelonához igazolt.

És akkor térjünk ki a bíró által elvett pontokra, jelen esetben a bajnokságról vannak statisztikáink. Az egyik legnagyobb, és leghitelesebb statisztikákkal foglalkozó oldal, a Squawka szerint a katalán csapattól ebben a szezonban már 8 pontot vettek el a játékvezetők, és az utóbbi 10 évben nem volt olyan szezon, amikor a kapott/elvett pontok tekintetében pluszban zártak volna. Ez azt jelenti, hogy egyszer sem segítette a bíró a Barcelonát a bajnokságban, sőt. 

A Barcelona–PSG meccs: Vizsgáljuk meg részletesebben a mérkőzést, mert nem csak az történt, amiért egy fél világ sír napok óta.

Először is Neymar beadásánál a 8. percben egyértelmű kezezés történt, amire büntetőt kellett volna ítélni. Ebből kontrázott a PSG, és ebből jött Mascherano kezezése, amit annyira hangoztatnak. Azt viszont senki nem teszi hozzá, hogy ha megadja a jogos büntetőt a Barcelonának, akkor nincs PSG-büntető sem. A 30. perc környékén Neymar kapott egy indítást, amit nem tudott befutni, mert visszarántották a büntetőterületen belül. Egyértelmű büntető volt ez is, hiszen a meze nyúlt, és két kézzel húzta vissza a franciák védője. Majd szabadrúgás jött, Messi a sorfalba lőtte, a visszajátszáson pedig jól látszott, hogy két védő kezét is érintette a labda, többször is. Di María esete kérdéses, mert nincs perdöntő kameraállás. A 80. perc környékén pedig Arda beadását kézfejjel blokkolta Kurzawa.

A második félidőben az első büntető teljesen jogos volt. Neymar futott a labda után, csak a labdát nézte, majd egyszer csak Meunier odakerült, és buktatta. Jelen esetben a szabályok szerint mindegy, hogy szándékos, vagy sem. A második büntető vitatható. Volt kontaktus, két helyen is, hiszen a lábuk is összeért, és Suárez vállát is meghúzta minimálisan Marquinhos. Az tény, hogy Suárez óriásit homorított, de a szabálykönyv szerint ez egy jogos büntető volt. Bár én személy szerint nem fújtam volna be. 

Pár szót a lapokról és a hosszabbításról. Meunier-t egészen nyugodtan kiszórhatták volna az első félidőben, mert kétszer is beleszállt hátulról Neymarba. Csak Trapp körülbelül 10 percet húzott el a meccsből, sárga nélkül. Ennek ellenére összesen 8 perc hosszabbítás volt a meccsen. Jogos volt a második félidő végén az öt perc? Mindenki döntse el a saját igazságérzete szerint.

Emellett sokan elfelejtik, hogy például tavaly úgy esett ki a Barcelona az Atlético ellen, hogy az utolsó percben nem kapott meg a csapat egy jogos büntetőt Gabi kezezésénél. Rendben, Iniestát akár ki is állíthatták volna, de a szabálykönyv szerint közel sem minősíthető Griezmann szituációja egyértelmű gólhelyzetnek. 

A felsoroltak alapján szerintem kijelenthetjük, hogy a Barcelonát egyáltalán nem segítik a bírók, egyszerűen van, hogy amit a sors elvesz, azt visszaadja. A szerdai meccs utáni felháborodás pedig a keserű szájíz eredménye.