Szokták mondani, hogy „minden út Rómába vezet”. Nos, ha Xavi Hernándezről beszélünk, akkor nála minden út a Barçához vezet vissza. Az egyetlen kérdés, hogy mikor. Részletek a cikkben!

Xavi jelenleg még aktív játékosként van Katarban „levezetni”, de minden bizonnyal a futballista karrier után is a labdarúgás vérkeringésének részét fogja képezni. Elvileg a 2022-es katari rendezésű VB-projektre fogja felkészíteni edzőként a hazai válogatottat, szóval elviekben csak ezután lesz szabad és mozdítható. Elmondása szerint addig pedig az edzői szakma csínját-bínját fogja tanulmányozni.

Különben is, minden saját nevelésű barcelonai szakembernek volt ugyebár egy év tanulmányi útja minimum a B-csapat élén. Véleményem szerint azonban nagy meglepetés, hogy a jelenlegi helyzet adta kérdőjelek és találgatások után az ő neve még csak szóba sem került mint lehetséges vezetőedző. Nyilvánvaló, hogy nagy ellenérv a tapasztalatlansága és valószínűleg még az A-licenszes edzői papírjai sincsenek meg.

Viszont ha kicsit elnézünk a madridi habfehér oldalra, ott csillog egy nagy kopasz fej a padon, bizonyos Zinédine Zidane személyesen. Kicsit összevetve, Zizou nem annyira dübörgött a fiatalokkal a nagy csapat trenírozása előtt, majd mikor átvette a királyi gárdát, a klublegenda mivoltja elegendő volt, hogy az adott játékoskeret vakon bízzon benne. Én őszintén szólva túl nagy taktikai elemeket nem is látok a Real Madrid játékában, inkább csak küzdőszellemet és fontos, meghatározó pillanatokban a tüzet, amit nyilván Zidane ébreszt játékosaiban.

És akkor vegyük most a mi fiunkat, hogy ő mit tudna adni egykori csapattársainak. Xavi azon kevesek közé tartozik, aki már akkor a Barça kötelékében pallérozódott, amikor Cruyff letette a legendás filozófia alapjait. Mondhatni ő tényleg ezzel feküdt és ezzel is kelt már ifistaként. Viszont róla az is elmondható, hogy ennek a filozófiának az újítását és csiszolását is a pályán, játékosként élhette át. A nagycsapattal Louis van Gaal volt az első mestere, akitől szintén rengeteget tanulhatott. Utána egy másik holland, Frank Rijkaard is a szárnyai alá vette, aki ugyebár Leo Messit is bedobta akkoriban a mélyvízbe. Rijkaard irányítása alatt érett be Xavi igazi világklasszis labdarúgóvá.

Ezután Pep vette át a stafétát, akivel még együtt is játszottak annak idején, ez is egy érdekes összefonódása a történetnek. Guardiola fejlesztette tökéletesre a tiki-taka gépezetét 2009-től, aminek a legfontosabb mozgatórugója Xavi volt a pálya közepén. Mivel a fociban is mindig kell a megújulás, ezért a pár évig tartó dominancia veszni látszott, az ellenfelek kezdték megtalálni az ellenszert arra, amire az első két évben csak tátott szájjal bámult a futballvilág.

Majd egy Tito/Roura és Tata Martino vezette keserű időszak után Luis Enrique beszélte rá az akkoriban már az elitből kiöregedni látszó Xavit – ráadásul egy csalódást keltő éve után – hogy maradjon még egy szezon erejéig. Jól is tette, mert tripla lett a vége. Annak a csapatnak is egy nagyon fontos eleme volt az egykori hatos, persze már többnyire csak kiegészítő szerep hárult rá. Lucho is jól nyúlt hozzá akkoriban a taktikához és látta, hogy van min változtatni. Azóta ez a gépezet is megrekedni látszik, viszont számomra nyilvánvaló, hogy ilyen magas szintű Barça-sulit senki nem járt ki Xavin kívül.

A találgatások forgatagában még az is megfordult a fejemben a felmerülő nevek alapján, hogy egyáltalán ráerőltethető-e erre a csapatra másféle taktika? A játékosok nagy része világ életében ezt a 4-3-3-as felállást játszotta, kisebb-nagyobb változásokkal. Nem szeretném megélni, hogy a csapatom célfutballt játsszon. Ez a csapat mindig is szemgyönyörködtetően játszotta a focit, ebbe szerettem bele és ez maradjon is így. Lehet még nem jött el az ideje, de én a következő meghatározó edzőnket Xaviban látom. Carles Puyol pedig a segédje lehetne, aki felrázza a keretet és éhesen tartja. Egy álom válna valóra.

Ámen.