Dani Alves őszintén beszélt a pénzről, a kritikákról, az éneklésről, és nemtetszését fejezte ki a szociális kapcsolatokkal és a mostani világgal kapcsolatban.

"Lehet, hogy van egy jóbarátom a zsűriben, mert már ötször voltam nevezve a FIFA Év Csapatába. Szoktam viccelődni Messivel, hogy 'Mindig magaddal kéne vinned az Aranylabda-gálára, mert akárhányszor elmegyek, mindig te nyered meg.'"

"Kilenc évet töltöttem el úgy a Barçában, hogy nem tudtam védekezni. Képzeljék el, mekkora dolgokat érhettem volna el, ha legalább egy kicsit jobb vagyok hátul."

"Sokan azt mondják, csak a csapattársaimnak köszönhetem, hogy ilyen sok trófeát nyertem. Az tény, hogy könnyebb a Barçával címeket nyerni, mint bármelyik más csapatban, viszont egy valamit mindig elfelejtenek: sokkal nehezebb sokáig a klubnál maradni és állandó kezdője lenni a csapatnak."

"A kritikusaim mindig nagyító alá helyezik a teljesítményemet, de azt nem értik meg, hogy nem elemezheted a rosszat anélkül, hogy a jót meg ne vizsgálnád. Nézd meg a golyóimat, amik ekkorák (mutatja a kezével). Tedd őket nagyító alá és még nagyobbak lesznek!" (kitárja a karjait)

"Alexis Sánchez egyáltalán nem bukott meg Barcelonában. Ő egy kiváló játékos, és miután elment, tudtam, hogy sokra fogja még vinni. Olyan csapatra volt szüksége, ahol ő lehet a sztár, ő egy olyan játékos, akinek erre van szüksége."

"A Barçában nem elég annyi, hogy egy jó játékos vagy. Nagyon nehéz itt játszani, mert értened kell a Barça stílusát, a játék szisztémáját. Ha viszont ezeket megérted, hosszú karrier vár rád a csapatnál."

"De akiknek nem sikerült elsajátítani, az nem jelenti azt, hogy ők rossz futballisták lennének. Ők elmentek máshová, és élvezik a futballt, mert ott ők a királyok. De a Barçánál az még kevés, hogy valaki jól focizik."

"Nem tudom, mikor, de egyszer ki szeretném próbálni magam a Premier League-ben, hogy megtapasztaljam testközelből is, amit a fotelból láttam. Ahogy az angolok átélnek egy meccset, ahogy a szögletet úgy ünneplik, mintha gól született volna. Ezek olyan dolgok, amiket egyszer a saját bőrömön keresztül szeretnék átélni."

"Ha kiteszed szívedet, lelkedet a pályára, az angol szurkolók értékelni fogják azt. Ha egy csapat rajongója leszel, nem csak akkor szurkolsz nekik, amikor nyernek, hanem akkor is, amikor nem megy nekik. Ha én szurkolok egy csapatnak, én mindig szurkolni fogok. Angliában pont ez történik. Ha nem nyernek, azt mondják: 'Majd legközelebb!', nem azt hogy: 'Itt mindenki szar'. Könnyű ülni a foteledben, és onnan mondogatni, hogy 'ő meg ő használhatatlan'. Az ilyen jöjjön, és mutassa meg, meg tudja-e csinálni ugyanazt."

"Láttam pletykákat arról, hogy eligazolok Manchesterbe Guardiolához, de ezek hamisak, nem hiszem, hogy Pep hívni fog." (nevet)

"Az első spanyolországi edzőm, Joaquín Caparrós azt mondta, hogy nem mehetek át a félpályán. Megkérdeztem tőle: 'Mester, miért nem léphetem át a felezőt?'. A labdarúgás egy oda-vissza játék, a védekezés és a támadás folyamatosan váltakozik. Addig nem változtatott a posztomon, amíg rá nem jött, hogy támadásban is jó vagyok, így a játék mindkét elemében a csapat hasznára válhatok. Ez az, ami megkülönböztet másoktól. Ha csak azt teszed, amire kérnek, beleolvadsz a tömegbe, sohasem akartam tömegember lenni."

"Amikor Claudio [Bravo] átvette a Zamora-díjat [a legkevesebb gólt kapó kapusnak jár], úgy éreztem, az a díj egy kicsit az enyém is. Ha egy csapat nem kap gólt, az azért van, mert a védők jól teszik a dolgukat."

"Remélem, hogy fertőző vagyok és megfertőzhetem az embereket a boldogságommal. Azt akarom, hogy az emberek élvezzék az életet és legyenek boldogok. Ne legyen mindenki gondterhelt, a világ már így is elég szomorú."

"Nem tudok énekelni, mégis énekelek. Ismerek egy szólást: quien canta, sus males espanta [ha énekelsz, az ének elijeszti gondjaidat]. Nem szeretem, ha szarral vesznek körül. Szeretek boldog lenni, és amikor mások megpróbálják ezt tönkretenni, az nagyon fel tud húzni." 

"Azt gondolják rólam, hogy a nagy fizetésem az oka annak, hogy úgy élem az életemet, ahogy. Sokkal boldogabb voltam, mikor édesapámmal éltünk vidéken, ami sokkal természetközelibb élmény volt. Manapság már mindenki a telefonját nyomkodja, nincsenek igazi szociális kapcsolatok és mindenki az interneten kutakodik, hogy mit gondolnak róla."

"Mindenki csak még többet, többet és többet akar... És amikor mindenük megvan, kétségbe vannak esve. A pénz egy nagyon gonosz, viszont elengedhetetlen dolog. Bármit meg tudok venni vele, de boldogságot? Az nem a pénztől vagy a hírnévtől függ. Épp ellenkezőleg. Ha híres vagy, az emberek mindig ott lesznek körülötted: 'Nézd, nézd, ott egy híresség!'"

"Az emberek szerint vannak híres emberek és átlagos emberek. 'Átlagos'? Mi nem lehetünk átlagosak? Én focizom, te egy újságíró vagy, te meg egy fotós, mindannyian emberek vagyunk. Mégis megcímkéznek minket: híres, átlagos, gazdag, szegény... Nekem a 'gazdag' nem a sok pénzt jelenti. Gazdag az, akinek rengeteg dolog van a fejében."

Interjút készítette: Sid Lowe. Megjelentette: The Guardian.
Forrás: http://www.theguardian.com/football/2016/mar/14/dani-alves-barcelona-happier-before-fame