Andrea Pirlót aligha kell bemutatni bárkinek, aki szereti a futballt, korszakos középpályás, igazi legenda, olyan az olaszoknak, mint a spanyoloknak Xavi. De mi lett volna, hogyha a két klasszis történetesen egy csapatban játszik? A Guardiola-éra alatt ez az ábrándozás majdnem valóra vált, hiszen Pirlót nem sok választotta el attól, hogy a Barçába igazoljon. Érdekel a sztori? A tovább mögött megtalálod! 

2010-ben Ronaldinho, az egyik legnagyobb Barça-csillag visszatért a Camp Nouba, de immár nem gránátvörös-kék színű trikóban, hanem az olasz AC Milan színeiben, akik a Joan Gamper Kupa keretében érkeztek Barcelonába. A katalánok nem csak a kupadöntő lebonyolításán dolgoztak, hanem egy másik üzleten is: Zlatan Ibrahimovićot akarták lepasszolni a Milannak. David Villa érkezett a helyére, úgyhogy a svéd klasszis létszámon felettivé vált, főleg úgy, hogy a Barçát akkor irányító Guardiolával is összerúgta a port.

Amíg a média és a szurkolók Dinho visszatérésével és az Ibrahimović-transzferrel voltak elfoglalva, egy másik, titkos üzletnek is helyet adott a Camp Nou, melynek szereplője volt Guardiola és egy bizonyos AC Milan játékos. Andrea Pirlo, miután Pinto kivédte a gyenge Panenka-féle büntetőjét, az öltöző felé vette az irányt, ahol szóltak neki, hogy a Barça edzője szeretne vele találkozni.

A világ nem szerzett tudomást erről a titkos találkáról 4 évig, egészen Pirlo önéletrajzi könyvének megjelenéséig. Körülbelül fél óráig tartott, a beszámoló alapján Pep vörösborral fogadta az olaszt, s mondta: "Szükségünk van rád itt, Andrea!". A katalán edző elmagyarázta Pirlónak, hogy neki pont egy ilyen világklasszis játékos kellene a középpályára, hogy hatékonyabban rotálhassa Xavit, Iniestát és Busquets-t. Pep elmondta azt is, hogy a Milannal már beszéltek, ők azonban nem akarják elengedni Pirlót, úgyhogy nem ártana ha megpróbálna nyomást gyakorolni rájuk, már amennyiben szeretne jönni.

Ha belegondolunk, Pep érdeklődése egyáltalán nem meglepő, hisz hasonló játékstílusú középpályásokról beszélünk, Pep nagyra tartotta Pirlót, Pirlo csodálta Pepet. Mindketten játszottak annak idején a Bresciában, bár nem ugyanabban az időben. Pirlo remek rotációs lehetőség lett volna a 2010-es Barça középpályán, s ki tudja hogyan különbözött volna karrierje így a mostanitól. Hogy volt-e nyomásgyakorlás Pirlo részéről vagy nem, azt már nem tudjuk, annyi biztos, hogy az üzlet nem jött össze, a Barça Javier Mascheranot igazolta le, Andrea Pirlo pedig nem öltözött Barça-színekbe. Talán így sem járt annyira rosszul a klub, tekintve Masche sikerességét a klubnál.

Talán Pep végül arra a következtetésre jutott, hogy inkább a fiatal sajátnevelést, Cesc Fàbregast hozza el a Barcelonához a következő nyáron Pirlo helyett, utólag már mondhatjuk, ha így történt, nem biztos, hogy jó döntés született.

Akárhogy is történt, Pirlo így is csodálatra méltó karriert futott be, egy világszerte tisztelt játékos, a katalán szurkolók is nagy becsben tartják, még ha végül nem is igazolt Barcelonába. A Barça 2015-ös berlini BL-győzelmét követően ki is mutatták tiszteletüket az olasz világklasszisnak, amikor az a vereség után könnyeivel küszködve meghallgathatta, ahogy a culék a nevét skandálják.

Ez az írás a Grup14.com, 'The Barca transfers that almost happened: Andrea Pirlo & Lorenzo Amoruso' című írása alapján született