Öt éve mindig ugyanaz a forgatókönyv: a csapat elutazik San Sebástianba, pályára lép az Anoeta stadionban, majd hazautazik, csüggedten, csalódást keltő játék okozta rossz szájízzel. Így volt ez Pep Guardiola mesteri kezei alatt, Tito Vilanova, Gerardo Martino éveiben és Luis Enrique több kupát is szállító regnálása idején is.

2015 januárjában mégis máshogyan alakultak az események a baszkföldi rémálmot követően. Aligha kell ismertetnem az eseményeket, de a rend kedvéért mégis megteszem: a katalánok addig olajozatlan gépezete hirtelen életre kelt a vereséget követően és a világ tetejére röpítette a Barçát. Az anoetai vereség után, mikor már mindenki az edző fejét, a játékosok elküldését követelte, s a Blaugrana sikerérájának végét jósolgatta, a csapat új lendületet vett, a taktika a helyére került, Messiék megrázták magukat és meg sem álltak a triplázásig. 

Majdnem két év múlva a történelem félig megismétlődni látszik, egyszerre minden probléma felüti a fejét, a culék Luis Enriquének is ajtót mutatnának, a játékosok készségét vitatják és újra világvége hangulat van. De hogy reagálja ezt le a kedvenc csapatunk? Képes lesz megint feltámadni akkor és úgy, mint a 2015 év eleji Real Sociedad ellen elszenvedett vereség után? 

Ellentámadás. Erre van szüksége most a Barçának. A körülményeket figyelembe véve nehéz feladatnak tűnik, de ismerve a múltat, tudhatjuk, hogy nem lehetetlen, sőt. Pont a helyzet kísérteties hasonlósága miatt, minden adott, hogy egy új újjászületést láthassunk, hogy Anoeta újra egy fordulópont legyen. Mi sem jobb alkalom ezt megmutatni, mint a hétvégi sorsdöntő Clásico? 

Mert hogy a Real Madrid ellen minden megtörténhet: mennybe mehet a Barça, de ugyanezzel a lendülettel a pokolba is alászállhat. Ha a királyiak megverik Luis Enrique embereit a Camp Nouban szombaton, azzal még mélyebbre lökhetik őket. És akkor az Anoeta tényleg nem valami újnak a kezdetét jelzi majd, hanem könnyen lehet, hogy valaminek a végét. | Fehér Tamás