A futballtörténelem legnagyobb rivalizálása új fejezetet vett tegnap este. A két labdarúgózseni, Messi és Ronaldo összehasonlításában sokak szerint mérvadó Aranylabda díj kiosztására került sor, ezúttal a portugál került ki győztesen, karrierje során negyedjére. 

Azt talán ismeretnem sem kéne, hogy a csúcsot még mindig Messi tartja öt aranybogyóval, de Ronaldo az idén újból a France Football által odaítélt honoráriummal megint felzárkózott, ráadásul tette ezt egy olyan évben, amikor bőven vitatható a tény, hogy jogosan kerül-e CR7-hez a trófea. 

Marco Van Basten, Franz Beckenbauer, Michel Platini, és a futball egyik legszentebb személye, Johan Cruyff. Ők a tagjai annak a szűk és zseniális társaságnak, akik három aranylabdát gyűjtöttek be karrierjük során. Annak a társaságnak, akiket tegnap éjjel a portugál Cristiano Ronaldo – szerinte biztos teljes jogossággal – lekörözött, legalábbis ami az év játékosa címeket illeti. Hogy jobb játékos volna CR7 a nemes játék előbb sorolt legendáinál? Ha a 2000-es évek Aranylabda néven futó, inkább népszerűségi kötélhúzásra hasonlító versenynek hiszünk, akkor igen. 

Húha, most nagyon pikírt voltam, az olvasók bizonyára nagyobb aránnyal is ikszeltek, mint a legutóbbi népszavazáskor (ami nem baj, mert a továbbiakban még inkább az leszek). De ha már arányoknál tartunk! Azt tudta a kedves olvasó, hogy Ronaldóra több mint kétszer annyi újságíró szavazott a hétfői választáson, mint Lionel Messire? 

Arra a Lionel Messire, aki egyébként több gólt rúgott, több gólpasszt adott, több helyzetet alakított ki, több szabadrúgásgólt lőtt, több sikeres cselt hajtott végre a 2016-os év folyamán, mint versenytársa. Kinek csapattársai képtelenek voltak megtenni azt, amit a portugálok Cristianónak, megnyerni egy finálét a kapitányuknak, de legalább egyetlen Messi alakította helyzetet belőni Chile ellen. 

Ederzito António Macedo Lopes vagy más néven Éder. Mond még ez a név valakinek valamit? Nem csodálkozom rajta, ha nem. Ő volt az, aki a 2016-os Európa Bajnokság döntőjében a mindent eldöntő gólt szerezte. Hős mégsem belőle lett, nem is a védelem oszlopából, Pepéből, nem a szövetségi kapitányból és nem is a csapat akármelyik másik tagjából. A portugálok hőse az a Ronaldo lett, aki sérülés miatt csupán 15 percet játszhatott a döntő elején. Furcsán hangzik, mégis így van. 

Hogy miért? Két betű: PR. A média Cristianóban akarta látni az EB emberét, hát benne látta. Az újságírók sztorit akartak, hát csináltak is egyet. 2016-ban már szinte teljesen elhanyagolhatóvá váltak a tények és a statisztikák, hogy ki milyen teljesítményeket mutatott fel és milyen meccseken. Ami számít, az a sztori és ha a nemzetközi sajtó még le akar húzni néhány utolsó bőrt a Messi kontra Ronaldo konfliktusból, akkor le is fog. 

A valóságban persze nem lehet egy Wolfsburg elleni mesterhármassal, egy szinte nullával egyenértékű BL-döntős teljesítménnyel és egy EB-döntőn elzengett motivációs beszéddel Aranylabdát nyerni. De jó, ha látjuk azt is, hogy ami a nemzetközi futballsajtó ma, az már nagyon távol áll a valóságtól. 

Senkinek ne legyenek illúziói: Messi jobb futballista, jobb futballista volt és lesz, mint portugál vetélytársa (kinek teljesítménye megsüvegelendő, ám sokkal több elismeréssel méltatott, mint amennyi járna neki) ezt elmondták a szakma legnagyobbjai, de tulajdonképpen elég csak leülni egy hétvégi napon a televízió elé, bekapcsolni a Sport TV-t és megnézni a Real Madrid, illetve a Barcelona meccsét, az eredmény világosan látszik. 

Ezek meg osztogassák csak az Aranylabdákat, akinek akarják, a díjat, amit szinte már senki nem tud komolyan venni. | Fehér Tamás