Nyerhetett mindent Spanyolországban, költözhetett Németországba, vállalhatott munkát Angliában, egy dolog nem változott: mindenhol megtalálták a negatív kritikák. Ettől függetlenül Pep Guardiola korunk egyik legnagyobb edzője, kiemelkedő taktikus, a célfutball legnagyobb ellensége, a kreatív, szép labdarúgás leglelkesebb híve, igazi egyéniség. És ma ünnepli 46. születésnapját. 

Nem volt olyan szép születésnapi ajándék az Everton otthonában elszenvedett 4-0-ás vereség Pep számára, s bajnokságban és az angol bajnoki tabellán is elég rosszul áll csapata, a Manchester City-vel. Miután évek óta elég szerencsések vagyunk figyelemmel követni az ő munkásságát (még a Barcával is nyert egy-két kupát asszem), már jól tudjuk mi következik az ilyen helyzetekben: előbújnak az ő kedvenc kritikusai, s jönnek a vélemények is, miszerint: "őt csak azért tartják sikeres edzőnek, mert mindig már eleve jó csapatokat vett át". 

"Az én csapatom úgy játszik, ahogy én akarom. Hogyha nem lesz sikeres, kirúgnak, ennyi az egész." - mondta egy sajtótájékoztatón tavaly decemberben, miután a Leicester City ellen elszenvedett 4-2-es vereségről kérdezték.

Szerintük a 2007-2008-as, Rijkaard-féle szétesőben lévő Barca is egy nagyon jó csapat lehetett, ezért zárta a szezont kupa nélkül, a bajnokságban 18 ponttal lemaradva a listavezető Real Madridtól (akiktől mindkétszer kikaptak abban az évben, az egyik egy megsemmisítő 1-4 volt a Camp Nouban), a BL-től és a Spanyol Kupától az elődöntőkben búcsúzva (előbbiben a Manchester Unitedtől, utóbbiban a Valenciától kikapva). Abban a szezonban, amelyik egyébként a Camp Nou 50. születésnapjára esett, Frank Rijkaard egy elképzelés nélküli, széthúzó, öltözőbeli problémákkal küszködő Barcát hagyott Pepre. A fiatal edző a Barca B-ből érkezett, az első komolyabb edzői megbízatását elfogadva és egy év alatt megnyert minden versenysorozatot amiben csak szerepelt a katalán gárda. Sikerének a titka? Hitt magában és az elképzelésében és sikeresen alkalmazta azt a csapatára. Ezt a rosszallói hajlamosak elfelejteni, mint ahogyan azt is, hogy első heteiben véghez vitte azt a feladatot, ami a legtöbb elismert edzőnek is nehezen menne, nemhogy egy pályakezdőnek: elküldte a kiégett klasszisokat, köztük azt a Ronaldinhot, aki körülbelül akkora közönség kedvenc volt, mint most Messi. 

A világ tetején a Barcával - forrás: Zimbio.com

Barcelonában eltöltött ideje alatt 14 kupát nyert, fiatal játékosokat épített be, megsemmisítő győzelmeket aratva visszaszorította a Real Madridot és hősként távozott, kritikák azonban még így is érték. Ezután egy év szünetre ment, mielőtt a Bayern Münchenhez írt alá. 

Mi sem könnyebb, mint átvenni egy olyan csapatot, amelyik az előző szezonjában triplázott? A látszólag egyszerű feladatnak tűnő munka azonban kétélű fegyver. Az elvárások szinte felülmúlhatatlanok, a bajorok előző edzője pedig az idoli szintre emelt Jupp Heynckes, utódjának egy ilyen közönséggel kell megkedveltetnie magát. Ráfogni, hogy ne végzett volna jó munkát, nem lehet, az ő regnálása alatt csak úgy mint a Barcánál, majdhogynem tökéletesre csiszolta a Bayern játékát, saját neveléseket játszatott, és amellett, hogy három Bundesligát, két Német kupát, egy klub VB-t és egy UEFA szuperkupát nyert, eszméletlen rekordokat állított be. A német labdarúgás történetében az ő csapata biztosította be legkorábban a ligagyőzelmet, 27 fordulóval (a 34-ből!), szerezte a legtöbb győzelmet a (19) és legalább kétgólos győzelmet zsinórban a Bundesligában. A bajnoki meccseinek 80 százalékát megnyerte, beépítve olyan később meghatározó játékosokat, mint Lewandowski, Vidal vagy Thiago. Egy dolog szemet szúróan hiányzik: a Bajnokok Ligája cím, emiatt pedig megint feltámadtak a negatív hangok. Milyen különös világban élünk, ahol akkor már rossz egy edző, ha nem képes három év alatt egyszer sem triplázni? 

Egy jótékonysági mérkőzésen Carloval 2008-ban - forrás: Zimbio.com

Megkapta emiatt a bírálatokat mindenkitől, de mi sem mutatja jobban, azok jogtalanságát, mint hogy a csodatévőként várt Carlo Ancelotti, aki váltotta őt a München kispadján, sem képes jobb számokat felmutatni, sőt, évek óta a legrosszabb BL csoportkör szereplést hozta, a bajorok pedig biztos nem állíthatják, hogy olyan nyugodtak lennének a bajnokság jövőjével kapcsolatban, mint Pep idejében. 

"Nem ígérhetek kupákat, de azt megígérhetem, hogy olyan játékot fogunk játszani, amire büszkék lehetnek a szurkolók!" - mondta barcelonai kinevezésekor 2008-ban.

Új állomásán, Manchesterben is árgus szemekkel figyelik az ő hibáit, minden egyes botlásakor kárörvendve. De miért van az, hogy egy olyan edzőnek, aki ilyen eredményes, ráadásul ilyen szép játékkal, majdnem annyi kritikusa van, mint támogatója? A válasz egyszerű: mert Pep nem az éppen őt bíráló személy kedvenc csapatának kispadján ül. Könnyebb a hibáit, vereségeit és néha már valótlan állításokat felhozni, mint elfogadni, hogy Pep Guardiola, a perfekcionista, a forradalmár, a Cruyff-féle totális futball örököse úgy fog bekerülni a futballtörténelembe, mint az egyik legnagyobb edző. Isten éltesse! | Fehér Tamás írása

Forrás: Zimbio.com