A Barcelona idei gyengébb szezonjának rengeteg oka van, és felesleges a párizsi meccsre kihegyezni mindent. Egy elég összetett folyamat az, ami eljuttatta idáig a katalán alakulatot. Persze vészharangokat talán még nem kell kongatni, mert nincsenek reménytelen helyzetben, de valami jelentősen megváltozott. A problémákat mindig érdemes a rendszer legtetejétől kezdve megkeresni. Jelen esetben a csapat vezetőségétől, egészen a szakmai stábig.
2015 nyarán Josep Maria Bartomeu toronymagas győzelmet aratott Joan Laporta felett az elnökválasztáson. Március környékén még minden internetes szavazást az ex-elnök vezetett, de a triplázás és Laporta sok extrém elképzelése megfordította a helyzetet. Amint kiejtette a száján, hogy José Mourinhót vissza akarja hozni vezetőedzőnek Luis Enrique helyére, a fél táborát elvesztette. Még Abidal, Cruyff, Guardiola és Puyol kampánya sem tudott neki segíteni. Bartomeu megnyerte az elnökválasztást egy olyan kampánnyal, aminek gyakorlatilag nem volt eleje, se vége, csak a saját hibáit ismerte el, és ígéretet tett a javulásra. A legtöbb vád a saját nevelésekkel kapcsolatosan érte, és erre is építette a kampánya nagy részét, hogy sokszoros változás lesz ezzel kapcsolatban.
Nos, az nyilvánvaló, hogy a La Masián azóta csak romlott a helyzet, de nem csak a futballrészleg szenved ilyen téren, hanem a kosárlabda- és kézilabdacsapat is. A saját nevelésű játékosok folyamatosan tűnnek el az akadémiákról. Persze mondhatnánk, hogy nem lehet minden generációból Messit, Xavit, Iniestát, Valdést, Puyolt, Piquét, Busquetset „kitermelni”, de annak is igen kicsi a valószínűsége, hogy puszta véletlen az, hogy ennyi tehetséges játékos került ki a Barcelona utánpótlásából ilyen rövid időszak alatt. Nyilvánvaló, hogy valami jelentősen megváltozott. Miután Laporta távozott 2010 nyarán, Sandro Rosell vette át a klubot, akinek abszolút csak az adósságok visszafizetése lobogott a szeme előtt. Innen kezdődött a romlás. Az utolsó centet is kiszedte az utánpótlásból, és konkrétan még a fénymásolópapírral is spórolni kellett a Camp Nouban. A Neymar-féle botrány után jobbnak látta, ha feladja, már csak azért is, mert rossz színben tüntette fel a Barcelonát, és 2014 januárjában Bartomeu kapta meg a stafétát. Kényelmes helyzetben volt. Rosell közel négy éves elnökségének annyi előnye mindenképpen volt, hogy a klub anyagilag stabil lábakra került.
Bartomeu is kulcsfontosságúnak tekinti minden létező adósság törlesztését, de nem ennyire beteges megszállottja az ügynek. Ami a La Masiát illeti, a mai napig nem lépett a fejlődés érdekében. A Barcelona B kiesett a harmadosztályba, és a játékosok nagy részét most már oda is igazolja a csapat. A saját neveléseknek a Juvenil A a végállomás, onnan pedig vagy Angliába, vagy más spanyol csapat akadémiájára távoznak. Hogy miért? Jó kérdés. Mondhatjuk megint persze, hogy egyszerűen romlott a játékosok minősége, de ez nem így van. Az elmúlt években olyan tehetségek rúgták a bőrt a Mini Estadiban, mint Dongou, Adama Traoré, Munir, Sandro, Lee, Deulofeu, Cuenca, Tello, Jonathan Soriano, Rodri, Sergio Araújo, Kiko Femenia, Antonio Sanabria, Dani Nieto, Halilović és Maxi Rolón. És akkor csak a támadókat említettem. Nos, akárhogy is nézzük, egy játékost sem sikerült beépíteni a felnőttcsapatba. Ez pedig több, mint beszédes. És azt is elég nehéz lenne kimondani, hogy ne lett volna meg bennük a potenciál ahhoz, hogy Messiék mellett játszanak. Valami nagyon nagy hiba került a gépezetbe.
Amikor Guardiola távozott, akkor több újság is azt írta, hogy Pep azért távozik, mert nem akar asszisztálni a La Masia megöléséhez. Ez is nagyon sokat elárul. Nem tudom, hogy meddig, de az biztos, hogy amíg a jelenlegi rendszer tart, addig nem lesz változás az utánpótlásban. És a tehetséges játékosok sorra fogják elhagyni Katalóniát.
De ez csak az egyik komoly probléma, amit a jelenlegi elnökség vétett. És akkor most részben rá is kanyarodnék Luis Enriquére és csapatára. Amikor Andoni Zubizarretát elküldte a klub a Sociedad elleni vereség után 2015 januárjában, akkor mindenki azt hitte, hogy Puyol – aki frissen végzett sportigazgatóként – átveszi a pozíciót, de nem így lett. Ariedo Braida, aki a szakma egyik legnagyobb alakja, megkapta a nagy feladatot. A Milan óriási játékosokat, és óriási üzleteket köszönhet neki. Azonban Bartomeu a mai napig csak egy bábunak tekinti, akit az olasz piacon mozgathat. Braida után kinevezett egy másik sportigazgatót is, Robert Fernándezt. Spanyolországban rendkívül elismert szakember, és Luis Enrique egyik legjobb barátja. Nem véletlenül ő került a klubhoz. Azt gondolná az ember, hogy ha egy csapatnak két ilyen remek sportigazgatója van, akkor ők intéznek minden igazolást. Ez azonban közel sem igaz. Ami Braida feladata Olaszországban, az Roberté Spanyolországban, Portugáliában és Franciaországban. Az igazolásokról nagy részben Luis Enrique dönt, gyakorlatilag az első pillanattól kezdve.
Lucho kérésére érkezett játékosok: Mathieu, Vermaelen, Bravo, Arda, Vidal, Gomes, Alcácer, Cillessen. Akiket pedig Braida és Robert vitt a klubhoz: Ter Stegen, Suárez, Digne, Umtiti, Rakitić és Douglas. Nyilván nem kell kielemezni, hogy melyik névsor vált be jobban. És mivel nem csak az érkezőkről, hanem a távozókról is Enrique dönt, ezért az elküldött játékosok listáján is találunk bőven olyan neveket, akiket bizony nagy baklövés volt elengedni.
Hogy ez mennyire baj? Nagyon. Az egész rendszertelen és logikátlan. Sokszor jól sül el, ha egy edző saját maga tudja kezelni a saját keretét, de két ilyen sportigazgató mellett, ilyen scout-rendszer mellett rábízni egy Lucho-szintű tapasztalattal rendelkező edzőre? Hülyeség. És az is hatalmas probléma, hogy ezt a mai napig nem ismerték fel, hogy ez így nem mehet tovább. Két nagyon jó példa: Luis Enrique mindenáron Mauricio Lemost akarta nyáron, de a Las Palmas túlárazta, ezért az igazolást rábízták a scoutokra és Robertre. Az év egyik legjobb igazolása lett belőle, Umtiti személyében. A másik már sokkal inkább a saját nevelésekről árulkodik. Sergi Robertót már szinte eladta a Barcelona a Stoke Citynek 3 millió euróért, amikor egy random barátságos meccs előtt megsérült Douglas. Sergi kezdett jobbhátvéd pozícióban. A történet végét már mindenki tudja, azóta is ő a jobbhátvéd.
Ami még sokszor felmerül, az a játékosok jóval áron aluli elengedése. Gyakorlatilag csak ezen a nyáron összesen 8 millió eurót kapott a klub Dani Alvesért és Marc Bartráért. Ez több, mint vicces. A vezetés abszolút tárgyalásképtelen. Mind klubokkal, mind a játékosokkal. Erre igazából a 2 millió eurós David Villa üzlet is remek példa. De az is, hogy belefoglalnak egy olyan pontot Dani Alves szerződésébe, hogy amennyiben el szeretne menni, ingyen is megteheti. Van más olyan egyesület, akik belefoglalnak ilyen buta záradékot egy sztár szerződésébe? Hát, nem igazán.
Hogy mindez miben függ össze a jelenlegi gyengébb játékkal, és gyengébb szériával?
Ez a csapat nem volt felkészülve arra, hogy megszakítsanak egy nagyon sikeres, és megszokott folyamatot, ami a saját nevelések folyamatos beépítéséhez köthető. Az utóbbi években, ha valaki fel is került a nagycsapathoz, azt el is küldték már. Samper, Munir, Sandro. Denis Suárezre, ha nincsen opciója a klubnak, már rég Angliában lenne, és 30 millió kaszált volna rajta a Villarreal. Ez is remek példa. Egyik pillanatról a másikra sokszorosára nőtt a rendszeren kívüli, beépítendő játékosok száma. És a jelenlegi helyzetben úgy tűnik, hogy ez most egy jó ideig így lesz, hiszen a legnagyobb tehetségeket folyamatosan eladják.
Luis Enrique Guardiolához hasonlóan a B-csapat élén nevelkedett. Hozzászokott, hogy a játékosoknak nem kell elmagyarázni a klubfilozófiát, taktikailag készek, és minden szavát pontosan értik. A pályán pedig mindenki tudja a feladatát. Ennyi új arccal viszont elvesztette a fonalat. Nincs meg az a képessége, hogy beleverje a frissen érkező játékosokba az alapvető taktikai elemeket. Persze vannak olyanok, akikbe nem is kell, ilyen például Rakitić. Azonban ha csak Mathieu, Gomes és Alcácer helyezkedési problémáira gondolunk, akkor ezeknek a hiányosságoknak valószínűleg ez lehet az oka.
De nem csak emiatt gyengélkedik a csapat. Taktikailag Luis Enrique már az előző szezon végén kifújt. Amit ebben a szezonban elért a csapat, azt javarészt Messinek köszönheti, aki még mindig a gólok 75%-ban játszik szerepet gólokkal, gólpasszokkal, kulcspasszokkal. Ez brutális szám, és nagyon jól rávilágít arra, hogy mire alapul a jelenlegi elképzelése az edzőnek.
Ami a PSG ellen történt, az minden felsorolt folyamat összessége. Ilyen megsemmisítő vereséget egy BL-nyolcaddöntőben nem szenvedhet el egy Barcelona szintű csapat. Még akkor sem, ha élete meccsét játszotta Emery és gárdája.
A jelenlegi helyzetre még rátesz egy lapáttal az edzőkérdés, és Messi szerződéshosszabbításának az ügye is. Utóbbiról szintén érdemes ejteni pár szót. Teljesen egyértelmű, hogy nem a pénz, nem a szerződés időtartama, vagy más szerződéssel kapcsolatos tényező miatt nem írt még alá az argentin klasszis. Egész egyszerűen valamire vár. Ezt valószínűleg pontosan tudják Bartomeuék.
A külső tényezőkről is érdemes lehet pár szót ejteni. A FIFA-botrány szinte a legrosszabbkor jött. Az átigazolási eltiltás, és az ezzel kapcsolatos tárgyalások a vezetőség mindennapját meghatározták. Messi és Neymar adóügyei sem tesznek jót, ahogy a katalán függetlenségi kérdés is sok feszültséget szül a klub körül.
Mi a megoldás?
A következő elnökválasztáson le kell cserélni a jelenlegi vezetőséget, mert ez így ebben a formában nem vezet jó irányba. El kell oltani a tüzet a La Masián, és kell hozni egy olyan edzőt Katalóniába, aki nem ég ki két szezon alatt, és hosszabb távon alkalmas mind taktikailag, mind mentálisan. Nyilvánvaló, hogy ezt így könnyű leírni, de nem lesz könnyű megvalósítani. Jelenleg nincs kihívója Bartomeunak, és nem is valószínű, hogy lesz.
Luis Enrique leváltása viszont napirenden van. A jelöltek:
Jorge Sampaoli: Gyakorlatilag ő a toronymagas esélyes. Számos forrás szerint már igent is mondott a katalánoknak. Egy igazi motivátor, a playbookjának az oldalszáma meghatározhatatlan, rendkívül szenvedélyes, gyűlöl veszteni. Egy nagy hátránya van. Nem babusgatja a fiatalokat. A saját nevelések beépítése nem vele kezdődne el, az biztos.
Ronald Koeman: Amit Sampaolinál hátrányként említettem, azt itt előnyként. Ronald Koeman szinte mindent úgy csinál, ahogy Cruyff elvárja a nevelésétől. Maximális előtérbe helyezi a fiatalokat, kifejezetten modern focit játszik, és van karaktere. Nagy kérdés, hogy van-e elég tapasztalata, ereje ahhoz, hogy leüljön már akár nyáron a katalánok kispadjára.
Mauricio Pochettino: Egy igazi zseni. Rendkívül intelligens, és nagyon nagy szenvedéllyel végzi a munkáját. Legalább olyan nehéz lesz elvinni Londonból, mint amennyire neki nehéz lenne nemet mondani a Barcelonának.
A PSG – Barcelona mérkőzésről: Mivel gyakorlatilag minden taktikai probléma előjött a mérkőzésen, ami ebben a szezonban a Barcelonát jellemzi, ezért érdemes a mérkőzést kicsit alaposabban megvizsgálni.
Először is Luis Enrique saját maga egoizmusát hazudtolta volna meg, ha Gomest nem tuszkolta volna be a keretbe. Ezzel már a meccs előtt óriási baklövést hajtott végre. A franciák egyik legnagyobb fegyvere a frissen igazolt Julian Draxler, akire nyilvánvaló, hogy nem elég Sergi Robertót ráállítani, mivel Roberto hiányosságait maximálisan ki tudja használni a német. Ilyen esetekben az elmúlt években Rakitić volt az, aki besegített a védekezésben. Ezen a meccsen is remekül tudta volna kisegíteni a horvát Sergit, de Lucho inkább annak a Gomesnek szavazott bizalmat, aki mind védekezésben, mint támadásban hátrányt jelent. Matiudi és Verratti bohócot csinált a portugál középpályásból.
Az alábbi kép remekül szemlélteti azt, hogy taktikailag mekkora butaságokat vétett a katalán csapat. Iniesta és Busquets későn vált embert, és André Gomes Kurzawára szalad ki, ezzel ha Matuidi megkapja a labdát, akkor öten vezethetik rá a négy védőre.
Az elmúlt évekhez képest sokkal kevesebbet birtokolják a labdát, sokkal nehezebb odaszögezni az ellenfelet a saját tizenhatosára, és sokkal nehezebben tud összejátszani az MSN, mivel nagyon távol helyezkednek egymástól. Emellett a csapat védekezésbeli hiányosságai tökéletesen kijönnek, ha nincs náluk a labda.
Természetesen a Barcelona még mindig a világ egyik legjobb csapata, de ha ebből a keretből szeretnék a maximumot kihozni, és ismét 6 trófeát nyerni egy év alatt, akkor minden létező problémát meg kell szüntetni. Luis Enrique is kiváló szakember, sokat köszönhetnek neki a katalánok, de elfáradt, és ez így most már a csapat kárára megy.
Szerző: La Liga Hungary
