A labdarúgásban a szezon legfontosabb része kétségtelenül az áprilisi, májusi periódus. Ilyenkor küzdenek legnagyobbat a még talpon maradt csapatok a BL-döntőbe jutásért, ilyenkor kezd körvonalazódni, hogy egy adott bajnokság pontgyűjtögető versenyfutásának ki lesz a győztese. A 2014-15-ös idény sikereinek egyik kulcsa az volt, hogy a Barca erre a szakaszra pörgött fel leginkább, ilyenkor érkezett meg a csúcsforma. Idén ez teljesen máshogy alakult. A 2016. áprilisában rég látott hullámvölgyet élt át a csapat, melyre akár a szezon is rámehet.
A hónapba még egy 39 meccses veretlenségi szériát élvezve érkezett a Barca, nagy mellénnyel, sokan már kikiáltották őket a szezon nagy favoritjának, egyesek újra triplázásról beszéltek. Utólag könnyen észrevehető, hogy a dicsőség a csapat tagjainak fejébe szállt és talán túlságosan is elbízták magukat a hosszú menetelést követően. Ezek mellett természetesen nem mehetünk el olyan egyéb okok mellett sem, mint hogy a majdnem negyven meccsen át folyamatosan csúcsra járatott alakulat kifulladt, mentálisan és fizikailag egyaránt, s egy egyébként is nehéz sorsolás előtt álltak. Ahogyan Carles Puyol, a csapat egykori csapatkapitánya fogalmazott: "Nem normális, hogy egy csapat 39 meccsen át veretlen marad. Ennek a következménye a mostani forma."
Április második napja véget vetett az egyébként rekordnak számító veretlenségi sorozatnak. A bajnoki táblázaton 9 ponttal lemaradt Real Madridot fogadta a Barca a Camp Nouban. A szurkolók nagy része elbizakodottnak tűnt a mérkőzést megelőzően, sokan újabb nagy verést vizionáltak a királyiak számára. A végeredmény végül nem tett eleget az elvárásoknak. Egy nem túl kiélezett mérkőzésen egy remekül taktikázó Real Madrid felülkerekedett a fáradt Barcelonán. Akkor még úgy tűnt, hogy a vereség csupán három elhullajtott pontot jelent a katalánok tetemes előnyéből, de ahogyan az később kiderült, sokkal több volt a királyiak győzelme, Ronaldo vezető gólja hullámvölgybe taszította a Barcát.
Zidane nyerte a taktikai párharcot: győzelemmel debütált első Clásicóján
Vészjósló nyilatkozatok jelentek meg a sajtóban, sokan a Barcelona lejtmenetét jövendölték. Thierry Henry, aki általában pontosan véleményezi egykori klubjával történő eseményeket is azt mondta, hogy az elvesztett klasszikus megzavarja a katalánokat és ezt látni fogja majd mindenki a következő meccseken.
Nem volt sok idő a kesergésre, hiszen hét közben már Bajnokok Ligája találkozó várt a Barcára, méghozzá a másik madridi alakulat, az Atletico Madrid ellen. Bár a Barcelona mérlege a BL negyeddöntő első felvonását megelőzően egy döntetlen és egy vereség volt, még így is őket tartották a párharc nagy esélyesének. Pedig már érezhető volt, hogy valami nincs rendjén. Simeone matracosai rendesen meg is zavarták a katalánokat Barcelonában, hiszen a vezetést ők szerezték meg először, Fernando Torresnek köszönhetően. Nyugtalanság lett úrrá a játékosokon, s az Atleti talán még nagyobb kárt is okozhatott volna, ha a gólszerzőjüket ki nem állítják az első félidő végén. Az emberelőny tudatában kifutva már könnyebb dolga volt a Barcának, egyre nagyobb nyomást gyakoroltak a matracosok védelmére, és végül meg is fordították a találkozót, Suárez két góljával. A visszavágó azonban még hátra volt, és Simeone alakulata egy fontos idegenben lőtt gól birtokában készülhetett...
A hétvégén egy bajnoki következett, a Real Sociedad fogadta a Barcát az Anoeta stadionban. A katalánok hét éve nyeretlenek San Sebastianban, ez pedig rossz ómen volt Luis Enriquéék számára. Bár nem játszott rosszul a csapat, mégsem sikerült megszerezni a három pontot, mintha átok sújtaná a Barcelonát minden alkalommal amikor a Real Sociedadhoz látogat. A mérkőzés elején a fiatal Oyrazabal megszerezte a vezetést a baszkoknak és a Barca már képtelen volt fordítani, vagy akár döntetlenre menteni. Egyre inkább érezhetővé vált, hogy baj van, a bajnokságban zsinórban harmadjára maradt nyeretlen az alakulat.
A szoros menetrend átka, hogy nincs túl sok idő rendezni a sorokat, ha valami feszültséget okoz a csapatban, azt villámgyorsan el kell intézni, mert hamar jön a következő próbatétel. A hét közben az Atleti ellen következett visszavágó mérkőzés a Vicente Calderónban. Luis Enriquének láthatóan nem sikerült kellően rendet pakolni a fejekben, mert a Madridban pályára lépő csapat nyúzott, fáradt arcokból állt, ami nagy bajt jelentett, hisz a másik oldalon ennek az ellentéte: feltüzelt, győzni akaró játékosok gyülekezete. Talán a játékosok fizikai kondíciója miatt lehetett az edzői instrukció, hogy próbálják a legkisebb erőfeszítésekkel lehozni a meccset a Barcások, annyi biztos, hogy ez a taktika nem volt célravezető. A védelem figyelmetlensége miatt az Atleti vezetést szerzett, ami nagyon közel juttatta őket a továbbjutáshoz. Szinte percre pontosan egy óra kellett ahhoz, hogy a katalánok észbe kapjanak és veszélyeztessenek. Fél óra azonban kevésnek bizonyult, még akkor is, ha a Barcelona szinte megszállta a matracosok térfelét. A meccs végén egy kontrát követően az Atletico büntetőhöz jutott, melyet Griezmann értékesített (az első gólt is ő szerezte), ezzel bebiztosítva a helyüket az elődöntőben.
Hiába minden: az Atletico Madrid taktikájával nem tudott mit kezdeni a formán kívüli Barca
Biztossá vált: a címvédő kiesett a Bajnokok Ligájából. Úgy, hogy néhány héttel ezelőtt még az egekig magasztalták ugyanezt az alakulatot az újságírók, most szinte sokkszerűen hatott a hirtelen bekövetkező hullámvölgy. Sokan az Atleti elleni továbbjutástól várták a megnyugvást a rossz eredmények után, ám az nem következett be. A halálos gépezet lefulladt és komoly bajban volt.
A hétvégén a Valencia volt a soron következő ellenfél a Barcelona otthonában. Itt volt az idő, hogy végre kikecmeregjen a csapat a rossz formából, hiszen még két versenysorozatban remekül álltak: a bajnokság és a kupa még nyerhető. De a rémálom tovább folytatódott. Az első félidő végére már kettővel mentek a denevérek, és hiába játszott jól a Barca, hiába alakított ki rengeteg helyzetet, hiába lőtte meg Messi karrierjének 500. gólját a meccsen, a végeredmény: 1-2 a Valencia javára. Három hét leforgása alatt sikerült lenullázni a bajnokságban felhalmozott előnyt, így már csak az egymás elleni eredmények miatt ült a csúcson a Barca.
A kialakult helyzet a következő: öt meccs van hátra: Deportivo idegenben, Sporting Gijón otthon, Real Betis idegenben, Espanyol otthon, majd Granada idegenben. Ha mindet megnyeri a Barcelona, akkor a bajnoki cím az övék.
Ehhez mérten kezdtek hozzá a feladathoz a játékosok: A Deportivot 8 góllal verték, a Sportingot 6 góllal. A csapat remekül játszott, Suárez sziporkázott, ő az első játékos a La Liga történetében aki két egymást követő meccsen képes négyszer betalálni. A Real Betis (0-2)legyűrésével megmutatkozott: a bajnoki cím a hullámvölgy ellenére elérhető közelségben van, de ehhez fontos, hogy a hátralévő meccseket is komolyan vegye a katalán óriás. Az április a hullámvölgy hónapja volt, a BL címvédés elszállt, de két kupa megszerzésére még mindig jó esély van.
Fehér Tamás
